Tiszafüredi festett bútor

A tiszafüredi  asztalosok munkáival nemcsak megyénk keleti részén, de Heves megyében, Borsod megyében is találkozhtaunk. A hajdúvárosok vásáraira is eljutottak.

Csilléry Klára kutatásaiból tudjuk, hogy a füredi stílusban dolgozó mesterek a kunságiaknál jóval később az 1830-as, 1840-es években kezdtek el dolgozni. Ennek a bútorkészítő és -díszítő stílusnak két korszakát lehet megküldönböztetni. A korábbi periódus  nagyjából a múlt század közepéig tartott, és a fekete alapszín használata jellemezte.  A fődíszítmény a három vagy öt szálból álló virágcsokor, melyen még érződik a gránátlama-motívum hatása. A levelek sötétzöldek vagy fehérek. A csokrot keretbe is foglalták, ezt a mester kivéste, és az alaptól eltérő  színnel is kiemelte. A kereten kívül is van virág és levélfüzér, inda, esetleg kisebb csokor. Más faragás nem is került a bútorra.  A virágozás legjellemzőbb eleme a gránátlama, a tulipán és a gyöngyvirág. Csilléry Klára ennek sítlusnak a legközlebbi rokonságát nagyváradon találta meg, más vonatkozsban peidg Komáromig nyomozható ki a rokonság.  Minden bizonnyal ebben szerepük volt a vándorló asztaloslegényeknek is.

A másdik stííluskorszakban a márványozás technikájának az urlomra jutása a jellemző. Ebben a stílusban a felföldi és a nagyváradi aszatlosok is dolgoztak, tehát a füredi nem tekinthető előzmény nélküli  sítlusnak. Annyira elterjedt és általános lett, hogy vidékünkön stílusmeghatározóvá lett. Leginkább ezt tekinthetjük füredi sítlusnak.  Az élénkvörös (cinóber), ritkán zöld-fekete alapra fekete márványozás  került. A virágozott felületet nem márványozták, ezzel is határozottan elkülönítették. Ez a stílius- az adatok szerint - inkább Eger és Miskolc asztalosműhelyeinek hatását mutatja.

Az élénkpiros, márványozott felületre sokszínű, realisztikus virágozás került. Kedvelt maradt továbbra is a tulipán, a gyöngyvirág meanderes indák között. A csokros elrendezést néha még olasz korsóból indították. A ládákon szívesen alkalmazzák a szigorú szimmetria elvét. Kedvelték a rozmaringágat is. Tékáknál gyakori, hogy csak a vörös alapon fekete márványozás adja a díszítést.

A tiszafüredi festett bútorok között különösen a tulipántos ládák,a tékák, a fogasok és a padok érdelmenek figyelmet. A tulipántos ládák díszítése nagy formai változatosságot mutat. Valamennyinek az eleje két mezőre van osztva, a mezőkben szimmetrikus virágdísz látható, melyet gyakran vésett, festett vagy léckerettel is kiemeltek. A láda tetejét ritkábban festették, virágozták.

 Bellon Tibor Bútorművesség című írásából